Elbocsátani valakit nagyon kellemetlen – kirúgva lenni még inkább. Elkerülhetetlen döntés egy vezető életében, hogy bizonyos esetekben meg kell válnia egy vagy több munkatársától. De milyen jelekre kell figyelni? Mikor lépjünk? És főleg, hogyan bocsássunk el jól alkalmazottakat?
Milyen jelek utalnak az elbocsátás szükségességére?
- Teljesítményproblémák, határidők rendszeres csúszása – adjunk még esélyt.
- Visszatérő motiválatlanság, érdektelenség a munka iránt – szervezzük át a munkáját, tegyük át más posztra.
- Gyakori konfliktushelyzetek (vezetővel, kollégákkal) – húzzuk meg a határokat és adjunk ultimátumot.
- Csökkenő önállóság, döntésképtelenség kulcsfontosságú kérdésekben – nem jó ember van nem megfelelő poszton vagy nem adtuk át neki jól a felelősségeit – delegáljunk jobban.
- Toxikus, negatív jellem – azonnal váljunk meg tőle.
Hogyan bocsássunk el helyesen?
Ha már nem látunk más utat, a következő szempontokra figyeljünk feltétlenül:
- Személyesen közöljük, ne telefonon vagy emailen!
- Legyünk empatikusak és higgadtak!
- Részletesen indokoljuk a döntést objektív szempontok alapján.
- Ne húzzuk le az embert, ne soroljuk a bűneit, hanem arra tegyük a hangsúlyt, hogy ő és az állás nem illenek össze.
- Adjunk teret a dolgozó kérdéseinek, érzelmeinek.
- Részletezzük a felmondási időt, világosan közöljük, mik a kötelességei és a jogai.
- Erősítsük meg a csapat többi tagjában, hogy szükség van rájuk, nem fenyegeti őket a kirúgás, közöljük velük is, hogy miért bocsátottunk el valakit, melyek voltak az okok. Semmiképp ne használjuk fegyverként vagy zsarolási eszközként azt, hogy valakit kirúgtunk (Ha nem húztok bele, ti is így jártok).
Személyes tapasztalatom: felmondani valakinek nem feltétlenül egy rossz dolog. Én mindig úgy tekintek erre, hogy kölcsönösen szívességet teszünk ezzel egymásnak. Ha nem illik össze az állás a munkatárssal, az valójában egyik félnek sem jó. Ő is frusztrált lesz tőle és a cég is hátrányos helyzetben van, ráadásul a csapatnak is árt, amikor a munkatársak látják, hogy a gyenge láncszemet megtűrjük a szervezetben. A munkatárs nézőpontjából nézve pedig azért teszünk neki szívességet, mert az elbocsátással lehetőséget adunk neki arra, hogy megkeresse és megtalálja a számára tökéletesen megfelelő állást. Olyan, mint amikor szakítunk a párunkkal – habár „jól” megvoltunk, de utána megtaláljuk életünk szerelmét, így valóban boldogok lehetünk.
Sok sikert:
Lázár Csaba
