Elcsépelt mondás, mégis igaz: fejétől bűzlik a hal… Valljuk be, a vállalkozásokban a vezető nem szívesen beszél a saját hibáiról. Pedig az igazság az, hogy ha az alkalmazott hibázik, a főnöke a felelős. Ajaj. Vérlázító ezt így kimondani, de mielőtt bárki követ dobna rám, hadd nézzük meg, mire is gondolok.
Mikor hibázhat egy beosztott?
Alapvetően 5 okát szokták megkülönböztetni az alkalmazotti hibáknak:
- Nincs meg minden információja a feladathoz
- Magánéleti problémák (fáradtság, stressz)
- Emberi tévedés
- Személyiségből fakadó ok (figyelmetlenség, szétszórtság)
- Szándékos hiba
Jogos a kérdés: hogy lehet mindezekért a vezető felelős?
Vegyük sorra, miért is hárul mindegyik esetben a felelősség a vezetőre!
A feladatok megfelelő delegálása a vezetőre hárul. Ha nincs minden jól átadva, a munkatárs el tud rontani dolgokat, mert nincs elegendő információja.
Ha magánéleti problémák állnak a hibák mögött, a főnök felelőssége észrevenni, hogy az alkalmazott nincs megfelelő állapotban a munka elvégzésére. A magánéleti problémákat senki sem hagyja a kapun kívül, amikor bejön munkába – nem oldhatjuk meg ezeket a munkatársak helyett, de segíthetünk nekik másképp: tehermentesíthetjük őket vagy adhatunk nekik plusz szabadnapot.
A maradék pontokból fakadó hibákért pedig azért a vezető a felelős, mert az alkalmazott nem magától kerül egy adott posztra, hanem egy vezető választja őt ki. A nem illeszkedő személyiségtípus meg a szándékos hibázás olyan jelek, amelyeket már a kiválasztás során észre kell vennünk.
A felelősség nem „hibáztatás”
Fontos megjegyeznünk, hogy a felelősség nem jelenti egyben azt, hogy a vezető a „hibás” azért, hogy valamit elront egy alkalmazott. Ugyanakkor nem is ő kell azt helyrehozza, nem ő kell levonja a tanulságot és nem ő lesz az, akinek vállalnia kell a következményeket. Mindez a munkavállalóra, a hiba ellkövetőjére hárul.
Észre kell vennünk, hogy adott esetben viszont teljesen ártatlan a munkavállaló, tehát „nem verhetjük el rajta a port”. Fontos, hogy mindig támogató álláspontunk legyen, soha ne harapjuk le a hibázó alkalmazottak fejét, ellenkező esetben a munkatársak azt tanulják meg, hogy a hibákkal hallgatni kell, el kell őket ásni a hátsó kertben, hogy soha ne kerüljenek napvilágra.
Vezetőként mi nem ezt akarjuk! Mi azt akarjuk, hogy minden hibára derüljön fény, azokat oldjuk meg, tegyük jóvá és vonjuk le a tanulságokat, hogy ne fordulhasson elő újra. Mindezek során viszont rendkívül fontos, hogy mindig, mindig, mindig nézzünk tükörbe.
- Mi a teendő, ha egy beosztott sorozatosan hibázik?
Először is próbáljuk meg kideríteni, mi áll a háttérben. Ha kiderül, objektív okai vannak, segítsünk neki. Ha nem erről van szó, át kell őt szervezni más posztra vagy meg kell válni tőle.
- Nem veszítem el a tekintélyemet, ha bevallom a saját hibámat?
Épp ellenkezőleg! Az emberek tisztelni fognak az őszinteségért és alázatért. Ráadásul jó példát is mutatsz: így a csapat is mer majd hibázni és tanulni fog.
- Mit tegyek, ha az alkalmazott nem hajlandó tudomásul venni a felelősségét?
Hívd fel a figyelmét, hogy a hibát ő követte el, tehát felelősséget is kell vállalnia érte. De ne várd el az azonnali belátást! Inkább motiváld a saját felelősségvállalására pozitív példáiddal.
- Hogyan kezeljem a magánéletből fakadó teljesítményesést?
Legyél megértő és empatikus! Adj szabadságot, vagy egy időre csökkentsd a terhelést, amíg rendbe jönnek a dolgai. De kövesd nyomon, és ha tartós a levertség, irányítsd szakemberhez!
- Hogyan biztosítsam be magam az alkalmatlan jelöltek felvétele ellen?
Legyél alapos az interjún, és maximálisan figyelj rá a próbaidő alatt. Kövesd a beilleszkedést, és ha kétségeid vannak, merj időben lépni! Így elkerülheted a nagyobb galibát.
Sok sikert:
Lázár Csaba